A beszédzavarok többsége valamilyen nyelvi zavar megjelenési formája, ugyanakkor számos beszédzavar hátterében nem tapasztalunk nyelvi zavart. Tágabb értelemben a vele összefüggő írás -olvasási zavarokat is ide sorolják.
Típusai:
- Kiejtési zavarok: pöszeség (raccsolás, selypítés, orrhangzós beszéd)
- Ritmuszavarok: hadarás, dadogás, skandálás, pattogás, mutizmus
- Hangképzési zavarok: diszfónia és fonaszténia
- Általános beszédzavarok: diszfázia (melynek két típusa a receptív, vagyis beszédértési, és az expresszív, azaz kifejező beszéd zavara), afázia
- Kapcsolódó nyelvi zavarok: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia
Súlyosság szerint megkülönböztetnek beszédhibákat, beszédzavarokat és beszédfogyatékosságot. Gyerekeknél a beszédhibákat perifériás, a beszédzavarokat és a beszédfogyatékosságot központi idegrendszeri károsodások okozzák. Bármely károsodás lehet azonban kevésbé súlyos és súlyos, előfordulhat, hogy teljesen megakadályozza a normál beszédet, az írás-olvasás megtanulását és az írásbeli kommunikációt, vagy a számfogalom kialakítását és a számolást.
Kialakulásának okai
A beszédhibáknak többféle oka is lehet, amik külön-külön, vagy akár együtt is jelentkezhetnek. Lehetnek a rossz minta követésének következményei, vagy szervi, funkcionális okai is. A szervi okok érinthetik a hallást, a beszélőszerveket vagy az agyi beszédfeldolgozó és beszédet irányító központokat. Az agyi központokat érintő okokat központi, a többi szervvel és beidegződésükkel kapcsolatos okokat periférikus okoknak nevezik. Mindegyik lehet veleszületett, vagy szerzett. Okozhatja fizikai bántalom, fertőzés, mérgezés, gyógyszerek, keringési zavarok, az idegpályák károsodása, és általában minden, ami negatív hatással van a beszélőszervekre, a hallásra és a megfelelő agyi központokra.
Kezelése
A kezelés megkezdése előtt meg kell vizsgálni, hogy nincsenek-e szervi okok a háttérben. A szervi okok feltárása után sor kerülhet a logopédiai kezelésre. Ennek összetettsége és időtartama a beszédhiba összetettségétől, típusától és súlyosságától függ. A pöszeség viszonylag egyszerűen javítható, a dadogás és a hadarás is sokat javulhat, különösen ha gyermekkorban megkezdődik a kezelés. A mutizmus kezeléséhez már pszichológusra és a család bevonására is szükség van, és a terápia hosszadalmas, a szülők és a pedagógusok türelme és együttműködése elengedhetetlen. Az organikus, agyi sérülések következtében kialakuló beszédzavarok esetében (afázia, dizartria) a kezelés orvosi segítséget is igényel, de összehangolt csapatmunkával elérhető javulás.
A beszédhibák zavart okoznak a kommunikációban, melynek pszichés következményei is lehetnek. Még az apró beszédhibák is zavaróak lehetnek, a gyermek félénkké, visszahúzódóvá válhat, félhet a szerepléstől és az idegenektől, szorongást okozhat neki, hogy nem értik meg, amit közölni szeretne. A gyerekek sokszor csúfolják és kiközösítik beszédhibás társukat, az önbizalom csökkenése miatt átmenetileg pszichológus segítségére is szüksége lehet a családnak.