A dadogás jellemző tünete, hogy a beszéd erőfeszítést igénylő, szokatlan arcizom-rángások vagy mozdulatok formájában ölthet testet. Szinte minden dadogóra jellemző a beszéd során történő helytelen, kapkodó levegővétel, és a levegő nem megfelelő beosztása, mely megnehezíti azt is, hogy megfelelően tagolják beszédüket (két elakadás közti szakaszban észrevehetően felgyorsítják a beszédtempót). Sok dadogó magasabb hangon, szinte énekelve beszél, hiszen az éneklés gátat vet a dadogásnak (ezért is javasolják, hogy a beszédzavarral küzdő gyerekeket minél előbb írassák be ének-zene órákra, zenés foglalkozásokra). Férfiaknál háromszor olyan gyakran fordul elő.
Kialakulásának okai
organikus:
- öröklés (családi anamnézisben görcsös megbetegedés asztma, epilepszia, migrén, dadogás), elmebetegség, alkoholizmus, balkezesség)
- méhen belüli ártalom (anya szomatikus, pszichés megbetegedése
- szülés körülményei: koraszülés, a gyerek nem sírt fel rögtön, éleszteni kellett, szülési sérülés, sárgaság
- neurofiziológiai diszfunkció (temporális lebeny nem megfelelő aktivációja)
pszichés:
- preferenciazavar (kétkezesség)
- szeparációs trauma (hirtelen elszakadás az anyától 0-3 éves kor között – bölcsőde, kórház), szülők kapcsolati problémája, válás, alvászavarok (éjszakai felriadás)
- ambivalencia (terhességhez való viszonyulás, szoptatás hiánya, nem várt gyermek, családi konfliktusok, testvérféltékenység
- szobatisztaság (erőszakos leszoktatás, visszaesés, későn alakult ki)
Előfordulása
A dadogás előfordulhat átmenetileg, nem szükséges a problémával azonnal szakemberhez fordulni, hiszen spontán javulás is történhet pár hónapon belül, különösen a beszédtanulás időszakában. Szülőként azonban szükséges reagálni a problémára, hogy az minél hamarabb megszűnjön, és ne adjon lehetőséget a társuló pszichés tünetek megjelenésének. A dadogás gyakran okozhat szorongást, állandósult feszültséget és beszédfélelmet. Egy-ötéves gyerekeknél gyakran előfordul, hogy időnként akadozva beszélnek, de ez sokszor csak annak a jele, hogy a nyelvhasználat új területeit fedezik fel, új tanulási fázisba lépnek, és gyakran többet szeretnének közölni, mint amit az adott szakaszban képesek.
Mit tehetünk?
Enyhe dadogás esetén a következő praktikák enyhíthetnek a tüneteken:
- Próbáljuk meg otthon egy kicsit lelassítani a beszédünket. A lassú, tagolt beszéd sokat segíthet.
- Mondanivalónk elején tartsunk egy lélegzetvételnyi szünetet. Így a gyermek sem akar majd kapkodva válaszolni, és nyugodtan készül fel a beszédre.
- A legfontosabb, hogy szülőként ne görcsöljünk rá a gyerek dadogására! A türelem, az elfogadás nagymértékben enyhíti a görcsös megakadások hátterében álló feszültséget.
- Az első életévekben ne hívjuk fel a figyelmét a dadogásra, ne erőltessük rá a gyakorlást, hisz a gyermekek utánzással tanulják a beszédet, és azzal, hogy ezt a folyamatot tudatossá tesszük, megfosztjuk az utánzással járó pozitív kimenetel lehetőségétől.
Kezelése
A mozgás fejlődése korábban kezdődik, mint a beszédé, de sokszor a beszédzavart mozgászavar is kiegészíti. Gyakran a finommotoros mozgást igénylő játékok, vagy épp az egyensúlyi gyakorlatok tudnak segítséget nyújtani a beszédzavarok csökkentésében és a fejlesztés során. Amennyiben a probléma hosszabb ideje fennáll és az otthoni praktikák önmagunkban sikertelenek, akkor szükség lehet szakember bevonására is. Először az organikus okokat zárja ki a logopédus szakember, majd a dadogás pszichés okait tárja fel és kezeli a gyermekpszichológus, a szülővel és a pedagógussal együttműködve.