Árulkodó jelek
Csecsemőkorban:
- a kisbaba keveset gügyög, akkor is mindig ugyanúgy, nincs különbség az általa kiadott hangok között
- az őt körülvevők beszéde nem kelti fel érdeklődését
Egyéves korban:
- elmarad a gesztusok használata (integetés vagy rámutatás)
- nincs vokalizáció (hangadás)
- szükségletek közlése elmarad
Másfél éves korban:
- nem mondja, hogy mama és papa
- nem használ egyszerű köszönésformákat
- 12 hónapos korban még nem használ szavakat és 18 hónaposan kevesebb, mint 15 szót használ
- nem tudja azonosítani a testrészeket
- nehézséget jelent a hangok és a cselekvések utánzása
- inkább mutogat, mint beszél
2 és 4 éves kor között:
- képtelen a spontán beszédre, és az egyszerű iránymutatások és utasítások követésére
- nem tud két-három szavas mondatokat alkotni
- otthon is nehezen vagy egyáltalán nem értik a beszédét
- jellemző a pöszeség, a hosszú szavak kimondásának nehézsége, csak azok elejét ejti ki
- szókincse 3 évesen kezd el gyarapodni, de akkor sem jelentős mértékben
4-5 éves koráig 2-3 szavas mondatokban beszél, 6-8 éves korában nehezen alkot mondatokat, még mindig két-három szavas mondatokban beszél.
Kialakulásának okai
A megkésett beszédfejlődés és a beszédzavar hátterében hasonló okok állhatnak: öröklődés ( elsősorban apai ágról), szülés közbeni sérülés (ami érintette a beszédfejlődésért felelős területeket), ha koraszülöttként jött a világra, súlyos testi fejlődési rendellenesség, általános ügyetlenség, ami a motorikus mozgásokat illeti, kisgyermekkori agysérülés, ingerszegény környezet (ha a szülők nem beszélnek hozzá babakorában).
A diagnózis felállítása
Ha a gyermeknél beszédfejlődési rendellenesség merül fel, minél előbb kérje szakember segítségét, gyermeke szakértői vizsgálatát kezdeményezheti a területileg illetékes Járási Szakértői Bizottságnál. A szakember feladata, hogy az okok, a tünetek ismeretében eldöntse: pontosan milyen rendellenesség áll fenn a gyermek beszédfejlődésében, és felállítsa a diagnózist, mely alapján megkaphatja a megfelelő ellátást.
A gyermek fejlődése szempontjából nagyon fontos, hogy a kezelés mielőbb elkezdődjön. A diagnózis kétféle lehet: megkésett beszédfejlődés, illetve diszfázia, azaz beszédzavar. Megkésett beszédfejlődés esetében a gyermek a beszédfejlődés minden szakaszát végigjárja, de időben késve és csökkent mértékben. A beszédzavarra jellemző, hogy a gyermek megreked egy a korai időkre jellemző szinten, a nyelvi szerkezeteket helytelenül használja, vagy hibásan ragozza a szavakat. A beszédzavarnak többféle megjelenési formája ismert: egyes gyerekek számára a beszédmegértés okoz nehézséget, ez az érzékszervi alapú (szenzoros) beszédzavar. Másoknál a beszédkivitelezés, azaz a beszédhez kapcsolódó izommozgások, nyelv, ajak, állkapocs, hangkeltő szervek irányítása nehéz (motoros diszfázia). Ha felmerül a gyanú a szülőben, védőnőnél, vagy a pedagógus gondolja úgy, hogy a normálistól eltérő a gyermek (beszéd)fejlődése, kérjék vizsgálatát a járási szakértői bizottságnál.