Az autizmus egy pervazív fejlődési zavar, az élet minden területét érinti. A tünetek széles spektrumon helyezkednek el, egyénenként nagyon eltérően jelenhetnek meg. Általánosan elmondható, hogy minden autizmussal élő egyén a szociális interakciók, a kommunikáció és az érdeklődés, viselkedés területein a megszokottól eltérően nyilvánul meg.

Autizmus

A klasszikus gyermekkori autizmus zavarban a gyerekek kapcsolatteremtő készsége látványosan sérült, csak minimálisan képesek kommunikálni a körülöttük lévőkkel, magatartásuk ismétlődő, repetitív, a változásokat szélsőségesen, nehezen tolerálják. A spektrum másik végén vannak a jól funkcionáló autisták, akik szokatlanul ugyan, de kapcsolatot teremtenek másokkal, a nyelvhasználatuk sajátos, érdeklődésük eltérő a tipikusan fejlődő társaiktól, időnként túlzottan intenzív. Az autizmus tünetei már hároméves kor előtt jelentkeznek. Az esetek kétharmadában mentális retardáció (szellemi visszamaradottság) is társul a kórképhez, de ennek mértéke a kommunikáció nehézsége miatt nehezen megítélhető. Jó intellektus mellett egyes részképességek kiugróan fejlettek is lehetnek.

Az autizmus kiváltó okait máig nem sikerült meghatározni, de valószínűleg genetikai és környezeti okok is állnak a kialakulás hátterében. 

A kommunikációra/szociális interakciókra és a viselkedési mintára vonatkozóan is súlyossági szintet állapítunk meg. A Rett szindróma, Dezintegratív zavar, Asperger, Wing-betegség, nem meghatározott pervazív fejlődési zavar nem külön kategóriák, hanem mind az autizmus spektrum zavar alá tartoznak a betegségek nemzetközi osztályozása (BNO) szerint.

Tünetek

Kommunikációt érintő tünetek:

  • a funkcionális beszéd, beszédtanulás megkésése
  • a kommunikáció minőségileg más
  • zajokra nem/túlságosan figyel
  • károsodott gesztushasználat, mimika és pantomímia
  • nonverbális kommunikáció gátolt
  • az írott szót könnyebben megértik, mint a hallottat, szó szerint értelmezik
  • a beszéd repetitív, monológokból áll, nem kommunikációs célú
  • önmagáról E/2 vagy E/3-ban beszél
  • éneklő beszéd, késleltetett echolalia
  • neologizmák (új szavak bevezetése)

Szociális zavarok tünetei:

  • csecsemőként nem szereti, ha ölben tartják, nem emeli a kezét, kérve, hogy felvegyék
  • az emberi arc látványa csekély érdeklődést vált ki belőle
  • nem tart szemkontaktust
  • nem alakul ki az anyához való kötődés
  • óvodásként nem érdeklődik más gyermekek iránt
  • szorong, ha szüleitől elválasztjuk, mégsem használja a szülőt biztonsági bázisként
  • szeparációt követően nem üdvözli örömmel a szülőt, nem követi, nem akar a család tagjává válni, nem akarja örömeit megosztani

Beszűkült és repetitív érdeklődés és viselkedés:

  • egy-egy játék bizonyos részével manipulál
  • a spontán szerepjáték ritka
  • szokatlan reakciók (agitáció) bizonyos hangokra vagy látványokra
  • sztereotip mozgások, önkárosító viselkedések
  • az életkor előrehaladtával kifejlődhet specifikus, repetitív érdeklődés
  • bármilyen környezeti változás megviseli

A képzeleti működés zavara:

  • kreatív mintha-játékra képtelen

A viselkedés egyéb jellemzői:

 Az autizmussal élő gyermekek egy része kifejezetten ügyes mozgású, de nincs veszélyérzetük, ezért fokozott figyelmet igényelnek; kisgyermekkorban a mozgások utánzását késve, vagy egyáltalán nem tanulják meg.  A környezet ingereire lehetnek túlérzékenyek, vagy mutathatnak érzéketlenséget –erős hangokat is figyelmen kívül hagynak, más zajokra szélsőségesen reagálnak. Étkezési zavarok: szopási nehézség, a darabos ételre való átállás nehézsége, az étrend beszűkülése.  Alvászavarok, csökkent alvásigény, alvás-ébrenlét ritmusa nehezen alakul ki. Értelmi fejlődési elmaradás autisztikus zavarban 70-75%-nál jelentkezik, de egyes részképességek kiemelkedőek lehetnek (pl. vizuális emlékezet).

Felismerése

Az autizmus legpontosabban 4-5 éves korban diagnosztizálható. Ha a gyermek idősebb, pontos adatokat kell gyűjtenünk erre az időszakra vonatkozóan. Információt kell nyernünk a szülőktől a terhességre, szülésre, újszülött korra vonatkozóan, a kommunikáció, a szocializáció, a játék, a szokatlan viselkedés területeiről. Ebben különböző, speciálisan autizmusra fókuszáló, szülőknek szóló, minden apró részletre kiterjedő kérdőívek segítenek a szakembereknek. Az autizmus és a pervazív fejlődési zavarokat sokszor nehéz elkülöníteni különböző egyéb kórképektől, hiszen a tünetek átfedést mutathatnak, gyakran társuló betegségekről van szó. Az autizmus tüneteit el kell különíteni az értelmi fogyatékosság, szelektív mutizmus, beszédfejlődési zavarok, gyermek- és serdülőkori skizofrénia, súlyos szociális depriváció, obszesszív-kompulzív zavarok kórképeitől.

Ha felmerül a gyanú, a diagnózist a gyermekpszichiátria, vagy a Baranya Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Megyei Szakértői Bizottsága állapítja meg. Szakértői vizsgálati kérelmet benyújthat a szülő a területileg illetékes járási szakértői bizottsághoz, vagy közvetlenül a megyei szakértői bizottsághoz, autizmusra irányuló kivizsgálás céljából. Itt javaslatot tesznek arra, hogy átlagos fejlődésű gyermekek között integrálva, vagy autizmussal élő gyermekek számára kialakított, speciális csoportban szükséges a tankötelezettség teljesítésének feltételeit biztosítani. Az ellátó hely kiválasztása attól is függ, hogy az autizmus mellett milyenek a gyermek általános értelmi képességei, és milyen a viselkedésproblémák rendezésére  irányuló, vagy egyéb betegség kezelésére van szükség.

Kezelése

Az autizmussal élő gyermek sajtos nevelési igényű, de súlyosságától függően integrálható oktatási intézménybe, így gyakran a normálisan fejlődő gyermekekkel együtt vesz részt iskolai nevelésben. Ez sokszor félelmet, pánikot kelt a pedagógusban, szülőkben. Iskolába kerülve sokan jelentős fejlődést mutathatnak a szociális viselkedés és kommunikáció terén. Serdülőkorban problémát jelenthet a fokozódó agresszivitás és irritábilitás. A prognózist az szabja meg, milyen kognitív képességekkel és beszédfejlettséggel rendelkezik a gyermek. Az autisták esetében viselkedésterápiás módszerekkel az oktatásban is lehet sikereket elérni, szigorú szabályrendszer mentén jól tudnak funkcionálni, de nagyfokú türelem szükséges a pedagógus és a társak részéről. Különböző egyéni kezelések is hatásosak lehetnek: beszédterápia, foglalkoztatóterápia, biológiai kezelések, pszichoterápia, serdülőknél a kommunikáció facilitációja, szociális készség csoport. A gyógyszeres kezelés szükségességéről gyermekpszichiáter dönt, a neuroleptikumok csökkentik, az agresszív dühkitöréseket, de jelentős mellékhatások fordulhatnak elő.