A dackorszak kezdete
Csecsemőkorban a baba az édesanyjával szimbiózisban létezik, teljes mértékben tőle függ. A fejlődés során azonban a függetlenedés folyamata zajlik, ahogy fejlődik az énje, belép a dackorszakba. Ennek az időszaknak a jellemzője, hogy a gyermek álladóan ellenkezik, nem akar aludni, enni, öltözködni, fürdeni, de sokszor a dacolás célja csupán az, hogy ellenkezzenek. Előfordulhat, hogy dührohamaik is vannak, csapkodnak, elrohannak. Minden gyermeknél a dackorszak máshogy nyilvánul meg, van ahol a dührohamok helyett fokozott önállósodási törekvések jelennek meg, hiszen ebben az időszakban kezdenek rájönni, hogy sok mindent maguk is meg tudnak csinálni (ez egybeesik a járás, beszéd képességének fejlődésével). Az új képességeik birtokában önbizalmuk nő, mindenhatónak gondolják magukat, és meg akarják mutatni, hogy mire képesek. Ha mégsem sikerül valami, könnyen dühroham lehet a vége. A gyermekek dacossága nem a szülőknek szól, hanem a gyermek függetlenedési kísérleteiről. A büntetés ebben az esetben nem segít, azonban a gyermek tudomására kell hozni, hol a határ, szüksége van szabályok felállítására, a szülők által felállított kereteken belül biztonsággal mozoghat, felkészülhet a következményekre.
Mit tehet a szülő?
Szülőként a feladatunk, hogy bátorítsuk a gyermekünk önálló próbálkozásait, és csak akkor segítsünk neki, ha kéri, de legyünk következetesek és határozottak! Próbáljunk úgy kommunikálni, és kifejezni nemtetszésünket, hogy ne sértsük gyermekünk önérzetét! Forduljunk felé türelmesen, legyünk megértőek, és ne büntessük szeretetünk megvonásával. Próbáljuk elfogadni, hogy a dackorszak a természetes fejlődés része, és a gyermek idővel elhagyja ezeket a sokszor kellemetlen reakciókat. Ha szülőként nehézséget jelent megbirkózni a gyermekünk állította megpróbáltatásokkal, segíthet egy bizalmas szülőcsoport, ahol rendszeresen megoszthatjuk tapasztalatainkat hasonló problémákkal küzdő családokkal, de a nevelési tanácsadás keretein belül is kérhetnek pszichológiai segítségnyújtást a tanácstalan szülők.