A depresszió a hangulatot érintő pszichiátriai megbetegedés. A depresszió megnevezést a köznyelv a lehangolt állapotra, rossz közérzetre, szomorúságérzésre, apátiára használja. Óvodás- és kisiskolás korban ritka a megjelenése, serdülőkorban nő a gyakorisága. Gyermekkorban a tünetek a felnőtt depressziótól eltérően más formában jelentkezhetnek, gyakran találkozhatunk a depresszió kevert tüneti megjelenési formáival.

Megjelenési formái különböző életkorokban

Csecsemőkorban a depresszió kifejlődése az elsődleges gondozótól való szeparációhoz kötött és leginkább apátiában, alvászavarban, szociális visszahúzódásban, étvágytalanságban, testsúlycsökkenésben, szomatikus fejődés elmaradásában nyilvánul meg. Óvodáskorban a depresszív állapot pszichoszomatikus tünetek (fejfájás, hasfájás), szociális visszahúzódás, étvágytalanság, alvászavar formájában jelentkezik. Jellemző lehet a maszturbálás, enurézis (bepisilés). Kisiskoláskorban adaptációs nehézség, koncentrációs- és figyelemzavar következtében iskolai teljesítményromlás, éjszakai nyugtalanság, fejfájás tapasztalható. Prepubertásban irritábilitás, dühkitörés, magatartászavar, szociális visszahúzódás, apátia, motoros gátoltság, szenvedés és boldogtalanságérzés, rossz étvágy jellemző. Ebben az életkorban már van szenvedés- és boldogtalanságérzés, bűntudat. Serdülőkorban hasonló tünetek jellemzőek, mint felnőttkorban, gyakoriak a szuicid gondolatok, a halállal való túlzott foglalatoskodás. Általánosan elmondható, hogy a lelki működés változásai (sértődékenység, elvonulás, szorongás, ingerlékenység, örömre való képesség elvesztése, kényszeres tünetek) mellett testi tünetek is előfordulhatnak: alvási igény átalakulása, étvágy megváltozása, fej- és hasfájás (melynek szervi okai kizárhatóak). 

Fontos különbséget tennünk a rosszkedv és a depresszió között. A rosszkedv gyorsan elmúló, átmeneti rossz kedélyállapot. mely alapvetően nem változtatja meg a gyermek viselkedését és természetét. A depresszió olyan kedélybetegség, mely rossz közérzettel, reményvesztettséggel, mély szomorúsággal jár, hosszú ideig tart, és megváltoztatja a gyermek természetét. 

Depressziós tünet kiváltó tényezői gyermekkorban:

  • negatív életesemények (gyász, betegség)
  • aktuális átélés, pozitív megerősítés hiánya
  • interperszonális veszteség és szeparáció: szeretett személytől való elválás, vagy annak elvesztése.
  • fizikális betegségek: főleg azok, amelyek permanens változást idéznek elő a megjelenésben, testi vagy intellektuális képességekben
  • önértékelés csökkenése, önbizalomhiány

családi hatások:

  • szülők depressziója (a gyermek állapota szoros összefüggést mutat a szülő depressziójának aktuális állapotával)
  • depressziós szülők esetén csökken az anya és gyermeke között a biztonságos kötődés kialakulásának lehetősége

Depresszióra utaló tünetek:

  • állandóan szomorúnak, életuntnak tűnik
  • nem keresi barátai társaságát, bezárkózik
  • nem érdeklik azok az elfoglaltságok, melyek régebben örömet okoztak számára
  • ingerlékeny
  • gyakran panaszkodik gyomor- és fejfájásra
  • nem érdekli az iskola (nem látja értelmét a tanulásnak)
  • romlanak a jegyei
  • nehezen koncentrál
  • elhanyagolja megjelenését
  • fáradékony
  • bizonytalan, kilátástalannak látja életét, öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják
  • lebecsüli magát
  • egyes személyiségjegyei megváltoznak
  • étkezési szokásai változnak
  • alvászavarai vannak
  • önmaga ellen fordul (vagdossa magát)

Kialakulásának okai:

  • A betegség kialakulásában közrejátszhatnak bizonyos genetikai tényezők, a depresszióra való hajlam örökölhető.
  • A környezet hatásai is meghatározóak lehetnek (pl. váratlan haláleset a családban, szülők válása, költözés, új közösségbe kerülés, kortárs kapcsolato nehezítettsége).

Kezelése

A gyermekeknek elsősorban szülei megértésére és támogatására van szüksége. Vegyük komolyan gyermekünk problémáját, és próbáljuk megérteni, bátorítsuk arra, hogy kimozduljon, adjunk neki ötleteket. Ha állandósul a gyermek rosszkedve, vagy tünetei súlyosbodnak, mindenképpen orvoshoz vagy gyermekpszichológushoz kell fordulni. Első lépésként érdemes a háziorvos segítségét kérni, aki a súlyosságtól függően el tudja dönteni, hova irányítsa tovább a családot. Súlyosabb, esetlegesen önkárosító magatartás esetén szükség lehet gyógyszeres kezelésre is a pszichoterápia kiegészítéseként. A pszichológus a pszichodiagnosztikus munka során fényt derít a depressziós vonásokra, kóros családi, kapcsolati és környezeti hatásokra, és a depresszióra jellemző működésmódra, ezek átdolgozása a gyógyulás és a terápia alapja.