A fejlődési diszfázia a beszéd és beszédnyelv specifikus fejlődési rendellenességei közé tartozik. A beszéd kétirányú folyamat, a két terület egymástól függetlenül is fejlődhet, emiatt elkülönítjük a beszédmegértés, és a kifejező beszéd zavarát.

Az akadályozott beszédfejlődés (diszfázia)

A gyermekek beszéd-és nyelvfejlődési elmaradásának hátterében központi idegrendszeri sérülések húzódnak meg, amelyek a nyelvfejlődésben nemcsak mennyiségi, hanem minőségi eltéréseket is előidéznek, a beszédértés, a beszéd-kivitelezés és a nyelvi szintek bármely területén egyaránt. Prognózisa az életkor és a halmozottság súlyossága függvénye. Az időben elkezdett komplex orvosi, pszichológiai, logopédiai vizsgálatok eredményén alapuló, differenciáldiagnózisra építő logopédiai terápia lehetőséget ad/adhat az elmaradások csökkentésére, kiküszöbölésére. Súlyos esetekben a nyelvi maradványtünetekkel egész életen át számolni kell.

A kifejező (expresszív) beszéd zavarának jellemző tünetei:

  • helytelen szóhasználat
  • hiányos szókincs
  • hiányos mondatok alkotása
  • helyesírási hibák
  • a nyelvtani szabályok helytelen alkalmazása
  • az általánosító szavak gyakori használata

Iskoláskorú gyermekek körében 3-5 %-ban fordul elő és fiúknál 2-3-szor gyakoribb.

A beszédmegértés (receptív beszéd) zavarának tünetei:

  • a gyermek beszédmegértése a korának megfelelő értelmi szint alatt van, és többnyire kifejező beszédzavarral jár együtt
  • a gyermek 1- 1,5 éves korban nem tud egyszerű tárgyakat azonosítani
  • 2 éves korban nem  követ egyszerű utasításokat
  • 2 éves kor fölött nem ért meg nyelvtani szerkezeteket (kérdés, tagadás) és nehezen érti a nem verbális jeleket
  • szinte minden esetben a kifejező beszéd is markánsan érintett, szó és hangképzési rendellenességek 
  • társuló magatartási és érzelmi rendellenesség (hiperaktivitás, figyelemzavar, szociális ügyetlenség, magányosság, szorongás, érzékenység, indokolatlan szégyenlősség)
  • olvasási, írási és tanulási nehézségek

A tünetek többnyire 4 éves kor előtt jelennek meg, súlyosabb esetben 2 éves kor körül már aggasztó jelek észlelhetők. A zavar az iskoláskorú gyermekek körében 3-5 %-ban fordul elő és fiúknál gyakoribb. Minél korábban jelentkezik a zavar, annál kedvezőtlenebb a prognózis. Ha a tünetek később kezdődnek, megfelelő logopédiai kezeléssel felnőttkorra rendeződhetnek.