A székeléssel kapcsolatos problémák kialakulásának okai
A széklet visszatartására hajlamosító tényezők lehetnek a helytelen étkezési szokások, a fizikai inaktivitás, de okozhatják egyes gyógyszerek mellékhatásai, endokrin, vagy anyagcsere-zavarok.
A bekakilás (encopresis) a széklet nem megfelelő helyre történő, ismétlődő (legalább havi gyakoriságú) ürítését jelenti, akaratlanul vagy akaratlagosan, négy éves kor felett, ha a tünetek hátterében nincs kimutatható szervi elváltozás. Előfordulása fiúknál sokkal gyakoribb, de a kor előrehaladtával egyre ritkábban előforduló probléma. Az encopresis előfordulásának kockázatát növeli a veleszületett hajlam, helytelen étkezési szokások (kevés folyadékfogyasztás), fizikai inaktivitás, a toalett-használattól való félelem, a fájdalmas székletürítés és az ettől való félelem, a kognitív éretlenség, a tanulási nehézség, figyelemzavar és az elhanyagolás. Kialakulását tekintve lehet elsődleges (ha a szobatisztaság kialakulása késik) és másodlagos (ha a szobatisztaság a tünetek megjelenését követően már hat hónapig fennállt), társulhat érzelmi, vagy viselkedészavarhoz.
Klinikai tünetek
Beavatkozást igénylő állapotoknak tekinthető, és a klinikai tünetek közé sorolható, ha a székletürítés a nadrágba, padlóra történik, vagy a széklettel szennyezett alsóneműt elrejti, ha a székletet tárgyakra keni, székletvisszatartás történik, ha a székletürítés fájdalmas, túlfolyásos hasmenés, hasi feszülés, hasfájás jellemzi, vagy másodlagos érzelmi problémák kísérik (önértékelési zavar, szociális visszahúzódás).
A kivizsgálás része a részletes anamnézis (kórtörténet) felvétele, melyben kitérnek a szobatisztaságra szoktatás folyamatára, jellemzőire, a székletürítési szokásokra, viselkedésbeli jellemzőkre, családi- és társas kapcsolatok feltérképezésére, valamint a fizikális panaszok orvosi kivizsgálása is szükséges. Az encopresis gyakran társul szorongásos, hangulati zavarokkal, alkalmazkodási zavarral, magatartászavarral, enuresissel.
Kezelése
A kezelés akkor a legeredményesebb, ha a gyermekgyógyász szakorvos és a gyermekpszichológus együttműködik az gyermek ellátása során. A kezelés fontos komponense a tanácsadás és az edukáció, a szükség szerinti orvosi beavatkozások, és a viselkedésterápia (rendszeres toalettre szoktatás pozitív megerősítések által). Társuló zavarok esetén a terápia kiszélesítésére van szükség.