Enurézisről (bevizelés) abban az esetben beszélünk, ha a gyerek többnyire akaratlanul, nem megfelelő helyre (ruházatba, ágyba) üríti vizeletét olyan életkorban, mikor a kontinencia (visszatartás) már elvárható lenne (4-5 éves kor). A diagnózis felállításához a tünet ismételt jelentkezése szükséges.

A gyermekem óvodás korú, de még bepisil!

Számos óvodában a felvétel feltétele a szobatisztaság, de kialakulásának időpontja nem mindig esik egybe a család terveivel, ilyenkor általában jön a pánik, hogy hogyan fogják a gyermeket óvodába szoktatni, ha még problémái vannak az ürítéssel.

A szobatisztaság kialakulásának feltételei

A szobatisztaság kialakulásának több feltétele van: ép anatómiai és élettani viszonyok, ép neurohormonális szabályozás, ép mentális fejlődés, kiegyensúlyozott mentális állapot.  A gyermek akkor áll készen a szobatisztaságra, ha záróizmait képes önállóan kontrollálni, nagymozgása kellően fejlett ahhoz, hogy önállóan képes járni és tárgyakat mozgatni, nyelvi fejlődése elérte azt a szintet, hogy képes szükségleteit kifejezni, pár utasításból álló parancsokat megérteni, valamint kellő motivációval rendelkezik a széklet, és a hólyag funkciók kontrollálására. A gyermek szobatisztaságra szoktatásánál gyakori probléma lehet a túl korai, vagy túl erőszakos szoktatás és a jutalmazás elmaradása. A szoktatás időszakában történt negatív életesemények (szeparáció, testvérszületés, kórházi tartózkodás, bölcsődébe, óvodába kerülés) is megnehezíthetik a folyamatot.  

Kialakulásának okai

Megkülönböztetünk organikus (szervi eredetű), és nem organikus (pszichés) eredetű bevizelést. Fontos a megkülönböztetés, mert meghatározza a további kezelést.

A bepisilés (enuresis) hátterében állhatnak genetikai tényezők (családi halmozódás), ha mindkét szülőnél probléma volt a vizeletszabályozással, nagyobb valószínűséggel fog előfordulni a gyermeknél is. Az okok között szerepel az éjjeli fokozott vizelet-kiválasztás is, melynek hátterében hormonális probléma is állhat (antidiuretikus hormon alacsony szintje), de szabályozni kell a gyermek esti folyadékfogyasztását is. A cukorbetegség és vesebetegségek is okozhatnak bepisilést, ezért szükséges a teljes körű orvosi kivizsgálás. Az orvosi vizsgálatok kitérhetnek a húgyhólyag-eltérésekre is, az idegrendszeri-hormonális érést is megvizsgálják, megnézik azt is, nem áll-e a háttérben neurológiai (ébredési) zavar, és a pszicho-szociális tényezők feltárására is sor kerül a bepisilés okainak megismerésekor.

A bepisilés kiváltó tényezői lehetnek a koffein-tartalmú italok fogyasztása az esti órákban, a krónikus visszatartás, a húgyúti fertőzések gyógyulását követően is gyakrabban alakulhat ki. A negatív, stresszteli események változások, veszteségek a család életében szintén a bepisilés kiváltói lehetnek. 

Előfordulása

Ha a számos orvosi vizsgálat során bebizonyosodik, hogy nem szervi elváltozás okozza, akkor beszélhetünk pszichés alapú enuresisről, és kérhetjük pszichológus szakember segítségét. Akkor tekinthető problémának, ha hetente legalább kétszer előfordul a bevizelés nappal vagy éjjel, olyan életkorban, amikor a kontinencia már elvárható (5 éves kor felett). A bepisilés lehet primer, ha a szobatisztaság még nem alakult ki, pedig a gyermek életkorától az már elvárható, vagy szekunder, ha a tünetek megjelenését megelőzően már legalább hat hónapon át szobatisztaság állt fenn. Az életkor előrehaladtával a funkcionális éréssel párhuzamosan spontán meggyógyulhatnak. Szorongó gyermekeknél gyakrabban fordul elő, fiúknál minden életkorban kétszer gyakoribb probléma. 

Kezelése

Aktív terápiás ellátás nem szükséges abban az esetben, ha a gyermek és a szülők számára a tünetek nem annyira zavaróak, és a gyermek még nincs hat éves. A terápiás ellátás része a tanácsadás (a bevizelésre adott megfelelő reakció megbeszélése a szülővel, életmódbeli tanácsok). A viselkedésterápiás módszerek sikeresek lehetnek a bepisilés kezelésében (viselkedésmódosító technikák, ébresztés-tréning, hólyagtréning), kiegészítésnek szerepelhet gyógyszeres- és pszichoterápia.