A leggyakrabban előforduló fóbiák
Iskolafóbia
Manapság egyre gyakrabban emlegetik az iskolafóbia jelenségét. Az iskolafóbiások erős szorongást éreznek, a szüleik engedélyével maradnak ki az iskolából, gyakran fáj a hasuk, a fejük, sokszor émelygés is megfigyelhető náluk. Minden próbálkozás, hogy az iskolába vigyék őket, dührohamot, sikoltozást, agressziót válthat ki belőlük. Az iskolafóbia mögött a gyermek érzelmi problémái tárhatók fel, ami önbizalomhiányban, és nagyfokú függőségi igényben jelenik meg. Az iskolafóbia bármikor megjelenhet az iskolába járás időszakában, a leggyakoribb az előfordulása a korai serdülőkorban. Az iskolafóbia jeleit nemcsak a szülő tapasztalja reggel, a tanárok számára is számos jel utal rá: sírás, csendes visszahúzódás, a felnőttek közelségének keresése. Az előfordulás nincs összefüggésben a család anyagi, kulturális vagy társadalmi helyzetével. Óvodáskorban a fóbiát a szeparációs szorongás hozza létre, a félelem az anyától való távollétből ered, a gyermeket az a fantázia nyomasztja, hogy az anyával történik valami, amíg nincsenek együtt, aggodalmaskodóak, inkább a felnőtt mellett vannak, mint a kortársakkal. Később, iskolás korban a fóbia inkább a kudarctól, megaláztatástól való félelemben gyökeredzik, melyet ha nem tud elkerülni, pánikreakciók is jelentkezhetnek, ilyenkor felmerülhet az iskolaváltás kérdése is. Az iskolafóbia kezelésében a szülő, a pedagógus, és a pszichológus együttes munkája szükséges.
Agorafóbia
Az agorafóbia a nyílt tértől való félelmet jelenti, mely magában foglalhatja a tömeg elkerülését, a közlekedési eszközökön való utazástól való rettegést. Lányoknál gyakrabban fordul elő, gyakran kíséri pánik, vagy depresszió.
Szociális fóbia
A szociális fóbia minden olyan cselekvés, tevékenység, nyilvános helyzet elkerülését jelenti, ahol mások figyelmének, megítélésének van kitéve. A társas helyzetek mindegyikére kiterjed. Gyakran társul mellé szituatív pánikroham. A szorongás sírásban, dührohamban, megdermedésben, vagy valakibe való kapaszkodásban nyilvánulhat meg.
Egyéb meghatározott fóbiák
A meghatározott (specifikus) fóbia észrevehető és tartós, túlzott félelem, amelyet egy adott tárgy vagy helyzet jelenléte, vagy előrelátható bekövetkezése okoz (pl. repülés, magasság, állatok, injekciós tű , vér stb.) Akkor beszélhetünk erről a kórképről, ha tünetek legalább hat hónapja fennállnak.
Kezelése
A fóbiák többsége kognitív-viselkedésterápiás módszerekkel jól kezelhető, melyet sokszor relaxációs gyakorlatokkal kombinálva alkalmaznak. A gyógyszeres kezelés (antidepresszánsok) ritkábban fordul elő, inkább kiegészítője lehet a terápiának (különösen szociális fóbia esetén). Ha a gyermek mindennapi tevékenységét zavaró mértékben van jelen a fóbia az életében, és erős szorongást vált ki, mindenképpen szükséges gyermekpszichológus bevonása.