Gyermekkorban a leggyakrabban előforduló szorongásos kórkép a szeparációs szorongás, ilyenkor a gyermekből a szülőtől való elválás erőteljes szorongást vált ki.

Fokozott szorongást keltő szeparációs helyzetnek számít a bölcsődébe, óvodába kerülés. A szorongás gyakran társulhat különböző testi tünetekkel: fejfájás, hasfájás, sírás. A gyermek mindent megtesz, hogy ne kelljen elválnia a szülőtől. Ha ez az intézményi beszoktatás idejére korlátozódik, az még normálisnak tekinthető. Fontos, hogy a gyermek korábbi tapasztalataiból fakadóan érezze, hogy az édesanyja mindig visszatér, és számára a helyzet nem szorongató. Ha a gyermek a gondozók által könnyen megnyugtatható, felveszi a kapcsolatot kortársaival, és a nap folyamán jól érzi magát, akkor az elválást kísérő sírás is hamar abba fog maradni. ehhez azonban szükséges az anya bizalma a gondozók felé. Amennyiben a szeparációra adott szorongó reakció hosszú ideig fennmarad, szélsőséges mértékű, és akadályozza a kortárs csoportba való beilleszkedést, akkor  és érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni.