Miért szorongunk?
Egyes veszélykeltő, idegen helyzetben a vészjelző rendszerünk működésbe lép, és szorongással reagálunk, mely alapvetően védelmi funkciót lát el, legtöbbször a szorongás a tapasztalatok bővülésével enyhül, ha a vészjelző rendszer meggyőződik arról, hogy nem fenyeget minket tartós veszély. Akkor válik kórossá, ha kontrollálhatatlan, és tartós diszfunkciót okoz, rontja a mindennapi működést, a közösségbe való beilleszkedést, iskolai teljesítményt. Ilyen esetben a szorongás nem hasznos, hanem túlzó, a kiegyensúlyozott lelki életet lehetetlenné teszi. A szorongás kialakulását befolyásolhatják biológiai tényezők (temperamentum, habituációs készség), és negatív életesemények (veszteség, szeparáció, nevelési hibák, bántalmazás, családi distressz).
Az általános szorongástól szenvedő gyerekeknek indokolatlan és irreális aggodalmaik és félelmeik vannak, amelyek tartósan fennállnak, és ezeket bármilyen jelentéktelen esemény, vagy az attól való rettegés kórossá fokozhat. Ezek a gyerekek folyamatosan aggodalmaskodnak, és ez felemészti az életerejüket. Tartanak a jövőtől, gyakran hibásnak, felelősnek érzik magukat, és úgy érzik, velük csak rossz történhet. Vannak köztük olyanok, akik kényszeresen tökéletességre törekszenek, és állandó megerősítésre van szükségük.
A szeparációs szorongás
Kényszer
A rögeszmés-kényszeres szorongás esetén a gyerekek úgy próbálnak maguktól távol tartani bizonyos rettenetes gondolatokat, hogy kényszeresen ismételgetnek rituális gesztusokat (pl. állandó kézmosás, önellenőrzés), ezek a kényszercselekvések akadályozzák meg, hogy arra gondoljanak, amire nem akarnak.
Fóbiák
A stresszhez társuló zavarok közé soroljuk a fóbiákat is, melyek
kislányoknál gyakrabban fordulnak elő, jól meghatározott helyzet vagy tárgy
válthatja ki, előfordulhat, hogy nyilvános, nyílt helyeket kerüli el, vagy
bizonyos állatoktól, magasságtól, vihartól tart. A szociális fóbiát olyan
nyilvános társas helyzetek váltják ki, melyben a gyermek mások figyelmének vagy
megítélésének van kitéve. A testvérféltékenység is kiválthat szorongást, ha
mértéke és időtartama nagyobb az átlagosnál, és abnormális interakciókhoz vezet
(bepisilés, alvászavar, indulatkitörés).
A szorongás kezelése
A szorongás abban erősíti a gyermekeket, hogy a számukra kellemetlen helyzeteket elkerüljék, ez azonban a mindennapi életükben adódó kihívásokhoz, és az életkorunknak megfelelő feladatokhoz hosszútávon nem megfelelő hozzáállás. A szorongás minden gyermeknél jól oldható viselkedésterápiás eszközökkel, de esetükben fontos szempont a türelmesség és a fokozatosság betartása. A pozitív megerősítés segít, hogy a gyermek bele tudja engedni magát számára szorongáskeltő helyzetekbe, és a sikerélmény később önmagában bátorítóvá és megerősítővé tud válni.
A legtöbb
esetben a gyerekek által átélt szorongások maguktól, az új tapasztalatok és
képességek elsajátításától csökkennek. Szakember segítségére akkor lehet
szükség, ha a szorongás az idővel sem enyhül vagy fokozódik, vagy ha olyan
tartós és erős, hogy a gyermeket jelentősen korlátozza a mindennapi életben.
Ilyenkor pszichológus szakember segíthet olyan tanácsokkal és megoldási
ötletekkel, amelyekkel a hétköznapi helyzetekben enyhíteni tudja a szorongást.