A testvérféltékenység pozitív oldala
A testvérféltékenység jótékony hatású is lehet, ha nem kirívó mértékű, ugyanis a testvérek közötti versengés kiemelkedően fontos a gyermekek személyiségfejlődése szempontjából. Általa megtapasztalják, hogy különálló, önálló akarattal rendelkező lények, és segít nekik határaik megtapasztalásában is. Önmaguk megismerését is elősegítik azáltal, hogy folyamatosan összehasonlítják képességeiket a testvérével, megtanulja erősségeit, és gyengeségeit is. A testvérrel való együttélés, és a veszekedés segít elsajátítani a társadalmi együttélés szabályait is, az alkalmazkodó képességet fejleszti, és megtanítja őket mások véleményének elfogadására. A viták megoldása elősegíti a konfliktuskezelő készségeik fejlődését is. A testvérek közötti versengés erősíti bennük az összetartozás érzését, ha külső támadás éri őket, azonnal egymás mellé állnak. A veszekedés és a versengés ösztönző hatással bírhat, hogy valamiben jobbak legyünk testvérünknél, utolérjük, hasonlítsunk rá abban, amiben jó.
Amikor rosszra fordul
Ha a korkülönbség a gyerekek között kevesebb három évnél, a testvérféltékenység is általában erősebb. A súrlódások mennyiségét és minőségét a gyerekek személyisége nagyban befolyásolja. Konfliktusforrás lehet, ha a saját tulajdont nem tisztelik a testvérek, vagy ha osztozkodni kell, akár anyagi dolgokról, vagy a szülők figyelméről, szeretetéről van szó. A féltékenység sokszor a szülők szeretetéért folyó harcból fakad. A szülők ilyenkor hajlamosak magukat hibáztatni, és tehetetlenül állnak a probléma előtt. A testvérek sokszor monitorozzák a szülők viselkedését, és akár apró gesztusok is kiválthatják valamelyikükben azt az érzést, hogy a másikat jobban szeretik nála, emiatt kerüljük a másikhoz való hasonlítgatást! A kivételezés felerősítheti a féltékenykedést. A szülőknek nyílt kommunikációval kell gyermekük felé fordulni, hogy azok bátran meg tudják osztani, mi az, ami bántja őket, különben a versengés sokáig fennmaradhat. A gyerekek számára a szülők figyelme, szeretete a legfontosabb, az állandó versengés, veszekedés hátterében is ez áll.
Mit tehet a szülő?
A szülő célravezető, ha egyik gyermek pártjára se áll, különösen addig, míg nem tudja, miről szól a konfliktus. Először hallgassuk meg mindkét gyermeket, majd foglaljuk össze a helyzetet, és értelmezzük a hallottakat, biztassuk őket, hogy keressenek megoldást, és hagyjunk nekik időt a döntésre. Nincs jó hatással a helyzetre, ha mindig az idősebb gyerektől követeljük meg, hogy hagyja rá a kisebbre, mert ő a nagy. Először azt a gyermeket vigasztaljuk meg, akit sérelem ért, aki piszkálta a másikat, annak csak akkor adjuk meg a kívánt figyelmet, ha már megnyugodott. Ha a gyerekek verekednek, válasszuk szét őket, és adjunk nekik időt a megnyugvásra. Sokszor a gyerekek képesek tárgyalni egymással, és nagyobb szülői beavatkozás nélkül megoldani a problémát. Ha rájuk hagyhatjuk ezt, az személyiségükre, önállóságukra is jó hatással lesz. Ha az egyik testvér mindig árulkodik, segítsünk neki abban, hogyan tud kiállni magáért, hogy ne legyen szüksége felnőtt beavatkozásra.
Csökkenti a féltékenykedést, ha minden gyermekünkre külön is szakítunk időt, ha megtapasztalhatják, hogy szüleik figyelme olykor csak rájuk irányul, sokkal kiegyensúlyozottabbak lesznek. A gyerekeknek is szükségük van arra, hogy saját dolgaik legyenek, ezáltal megtanulhatják azt is, hogy nem lehet mindig mindent igazságosan elosztani, de az igényeik is eltérőek lehetnek, egyszer az egyik kap többet, máskor a másik. Az otthoni szabályok legyenek igazságosak és mindenkire érvényesek. Vannak testvérek, akik személyiségüknél fogva kevésbé összeférhetőek, azonban ne erőltessük egymás elfogadását. Ha a szülők nem tekintik személyes kudarcnak a gyermekeik közötti veszekedéseket, szeretetteljes légkört tudnak teremteni, így a gyermekek is kiegyensúlyozottabb életet tudnak élni.
Új családtagok
Kistestvér születésekor célszerű minél előbb felkészíteni az idősebb testvért a kicsi érkezésére, és oda kell figyelni arra, hogy a kicsi mellett rá is tudjunk időt szakítani. A kistestvér érkezését krízisként élik meg, és vágynak édesanyjuk törődésére. Ne várjunk el az idősebb testvértől korát meghaladó érettséget, ne kényszerítsük felnőtt szerepbe. Enyhíthetünk a nagyobb testvér féltékenységén, ha a megszokott napirendet nem borítjuk fel, és nem távolítjuk el otthonról. Adhatunk neki a kicsi körüli gondozási feladatokat, de csináljunk vele külön programokat is. Adjunk lehetőséget, hogy megismerje, megérintse, ölelgesse testvérét.
Mostohatestvérek között is alakulhat ki féltékenység. Esetükben nagyobb eséllyel fordul elő, hogy nem értenek szót egymással. Nincs közös múltjuk, nem együtt nőttek fel, mások lehetnek a szokásaik, idő kell ahhoz, hogy összeszokjanak. Nem szabad erőltetni, időt kell nekik hagyni, hogy megismerhessék egymást. Ne követeljük meg tőlük, hogy testvérként tekintsenek egymásra. Próbáljunk közös programokat szervezni, ahol mindenki jól érezheti magát, és ezáltal közös emlékeket szerezhetnek. Az új családban is legyenek mindenkire érvényes szabályok, ne kivételezzünk!
Ha a gyermekek közötti konfliktusok az otthoni környezetben nem oldhatók, vagy bizonytalanok vagyunk, hogy megfelelően tudjuk kezelni a problémát, bátran kérjük gyermekpszichológus tanácsát!