Tic

A tic megjelenési formái

Motoros tic

- egyszerű formái: hunyorgás  (kacsintgatás), grimaszolás, orrhuzogatás, a szemgolyók hirtelen elfordítása, fejrángatás, vállrándítás, lábdobogás, szökdécselés, ugrálás, tapogatás

- összetett formái: szökdécselés, tapogatás, ugrálás

Vokális tic

- egyszerű formái: szipogás, szimatolás, krákogás, köhögés, dünnyögés, röfögés

- összetett formái: a helyzethez nem illő szavak, szótagok, rövid mondatok ismételgetése

Tic esetében mindig tartsuk szem előtt, hogy nem akaratlagos jelenségről van szó. A gyerekek egy időre (percekre, vagy órákra is) vissza tudják tartani a kóros jelenséget, de utána még nagyobb erővel tör elő. A tic-et nyugtalanság, düh, stressz, izgatottság, fáradtság fokozza, pihenés, lazítás vagy éppen figyelemkoncentráció csökkenti. Bizonyos élethelyzetek kifejezetten provokáló hatásúak lehetnek (pl. iskolakezdés). A hullámzó lefolyás azonban spontán is jelentkezhet, nem mindig köthető érzelmi állapothoz, pszichés feszültséghez. A tic diagnózisát a tünetek alapján állítják fel, semmilyen egyéb vizsgálómódszer nem segít.

Tourette szindróma

A tic rendellenességek legsúlyosabb formája, a betegség kritériuma az egy évnél tovább fennálló többféle motoros tic és legalább egyféle vocalis tic, a tünetek egyidejű megjelenése nem szükséges a diagnózishoz. A kórkép összetett, minden eset egyéni formában jelenik meg. Előfordulása fiúknál sokkal gyakoribb. A betegség gyakran 10-12 éves korban a legelviselhetetlenebb, serdülőkor után csökken a tünetek intenzitása. A betegségben szenvedők és a családtagok, a közvetlen környezet számára fontos, hogy tudják, megfelelő gyógyszeres kezelés, szükség esetén pszichoterápia és alapos felvilágosítás segítségével a beteg közel normális életet élhet és nagyszerű eredményeket érhet el bizonyos területeken.

A Tourette szindrómában szenvedő gyermekek társaságban gyakran szoronganak,  sokszor küszködnek tanulási problémákkal, beszédhibával vagy figyelemzavarral. Előfordulhat alvászavar is, elsősorban gyakori felébredés vagy alvás alatti beszéd formájában. A kényszergondolatok és a kényszercselekvések is gyakoriak. A kényszercselekvések jellemzően rendrakással, mások irányításának kényszerével függenek össze, de előfordul, hogy tiltott dolgokra, például vészjelzők megnyomására, tárgyak széttörésére érez a gyermek csillapíthatatlan kedvet. Tipikus jelenség a tökéletességre törekvés is, ebből fakadhatnak a gyermekek iskolai problémái is, hiszen sokszor egy betű vagy szám tökéletes reprodukálása igen hosszú időt vehet igénybe.

Kialakulásának oka

A betegséget kiváltó ok egyelőre nem ismert. Feltételezhető, hogy bizonyos agyi neurotranszmitterek (az idegsejtek kommunikációját biztosító ingerület átvivő anyagok) zavara okozza a bajt. Ezek közül leginkább a dopamin, a szerotonin és a noradrenalin felelős a kórkép kialakulásáért.  A Tourette-szindróma kialakulásában öröklődő tényezőknek is szerepük van: maga a betegség nem, de az arra való hajlam átörökítődhet generációról generációra, a családban gyakrabban fordul elő enyhe tic vagy kényszeres viselkedés, esetleg figyelemzavar. Felnőttkorban a tünetek enyhülnek vagy el is múlhatnak, tehát a kialakulásban az agy érési folyamatainak is lehet szerepe. 

Kezelése

A megjelenő tünetek gyakran enyhék, kezelést nem igényelnek. Ha bizonytalanok vagyunk a tünetek felismerésében, kérjük háziorvos, vagy pszichológus segítségét. Ha a tünetek súlyosabbak, a gyermekorvos pszichológushoz vagy pszichiáterhez fogja irányítani a gyermeket, esetleg neurológus bevonására is szükség lehet. Fontos, hogy a szülő próbálja figyelmen kívül hagyni a tüneteket, ne figyelmeztesse rá folyton a gyermekét.  A pszichológussal való kapcsolat és az elfogadó légkör, a tájékoztató jellegű beszélgetés feszültségoldó hatású lehet, a tanácsadás folyamatában már sokszor csökkenhetnek a tünetek. A gyermek önbizalmának erősítése fontos az otthoni környezetben és az iskolában is. A pedagógusok tájékoztatása fontos, hiszen ők segíthetnek elejét venni az iskolai csúfolódásnak, gyerekek közötti konfliktusoknak. 

A nem-gyógyszeres kezelések közé különböző viselkedés-terápiák, relaxációs tréningek tartoznak. A tic tünetek enyhítésére számos gyógyszeres kezelés is létezik, melyeket akkor érdemes bevezetni, ha a gyermek mindennapi tevékenységében akadályoztatva van (iskolai teljesítmény, jó közérzet). Ha társuló kórképek vannak, azok tüneteit is kezelni kell.