A gyerekek többnyire képesek maguk kontrollálni az étkezésüket (mennyiségileg is, minőségileg is). Az evéssel kapcsolatos problémás viselkedés kialakulásában jelentős szerepe van a táplálással kapcsolatos korai interakcióknak, azaz az édesanyák a gyermekük testi és érzelmi állapotát kifejező megnyilvánulásaira való reakcióknak.
Az evési viselkedés fejlődése
Az első pár hónapban az anyatejes, vagy tápszeres táplálással valósul meg az étkezés, a harmadik hónaptól jellemző a szilárd ételek bevezetése, 7-10 hónapos kor körül kezdenek a gyerekek önállóan enni kézzel vagy kanállal, ez kritikus időszak a szilárd ételek bevezetése szempontjából. Tíz hónapos koruk körül már tudnak önállóan inni csőrös pohárból, és a kanalat a szájukhoz emelni, és nagyjából tizenöt hónapos koruk körül már önálló evésre képessé válnak.
Fontos a pozitív evési gyakorlat kialakítása. Az új ízek, ételek elutasítása gyakori probléma, de ismételt próbálkozással kiküszöbölhető. A túlzott szülői kontroll evési problémákat, ingadozó testsúlyt és az étellel való túlzott foglalkozást alakíthat ki, ezért egy bizonyos mértékig engedni kell, hogy a gyerekek maguk választhassanak.
Csecsemőkorban a legfeltűnőbb, ha a gyermek gyarapodása nem felel meg a normális fejlődés ütemének. Ezt otthoni testsúlymérés során, vagy védőnőnél vehetik észre leginkább, hátterében állhat a nem megfelelő táplálékbevitel, illetve etetési körülmények, az anya-gyermek kapcsolat zavara, vagy elhanyagolás.
Csecsemőkorban előforduló kórképek
Rumináció
Csecsemőkorban gyakori a rumináció, mely az elfogyasztott étel ismételt visszaöklendezését jelenti, ami láthatóan szándékos, és örömet okoz a csecsemőnek, ez kapcsolati zavar, vagy mentális retardáció jele lehet. Többnyire az első életévben jelentkezik, mentálisan retardált gyermekeknél később is. Serdülőkorban is előfordul, más kóros evési szokásokkal együtt. Ki kell zárni a veleszületett anatómiai defektusokat, a gyomor-bélcsatorna rendellenességeit. A kezelésben pszichodinamikus, viselkedésterápiás és organikus módszereket kombinálhatnak.
Pica
A pica az étkezésre nem alkalmas anyagok (pl. föld, festék, papír, kő, haj) elfogyasztását jelentő viselkedési zavar, mely legalább egy hónapon át fennáll, és nem felel meg a gyermek fejlődési szintjének. Életet veszélyeztető állapotot eredményezhet, ha mérgező anyagokat (tisztítószer, gyógyszer) vesz magához a gyermek. A pica hátterében számos ok állhat: egyes nyomelemek hiánya (vashiány, cinkhiány), mentális retardáció, fejlődésbeli elmaradás, szociálisan deprimált környezet. A kisdedkor után is fennmaradó pica hajlamosíthat serdülőkorban bulimia kialakulására. A normál ennivalóval szemben nincs averzió. Megfelelően kezelhető a hiányállapot (pl. vas, cink) rendezésével, a háttérben álló betegségek kezelésével, biztonságos és stimuláló környezet megteremtésével, fontos a veszélyes anyagok eltávolítása a környezetből. Terápiásan a viselkedésterápiás módszerek (túlkorrekció, diszkrimináció megtanítása, differenciális megerősítés) vezethetnek sikerre.
Poszttraumás étkezési zavar
Szintén csecsemőkorra jellemző étkezési zavar a poszttraumás etetési zavar, melyben mindenféle száj, arc vagy garat területét érintő ingerlés averzív hatást gyakorol a csecsemőre, és ezért utasít vissza mindenféle folyadékot vagy ételt. Gyakran az arcot, a szájat, a garatot érintő korai műtétek, szondázás, reflux traumás hatása, vagy az erőszakos etetés kellemetlen tapasztalatai vannak a háttérben. A csecsemő az ételt potencialis veszélyforrásnak éli meg és tiltakozik ellene.
Később jelentkező evési zavarok
Szelektív evés
Idősebb korban megjelenő zavarok közé soroljuk az étel elutasításával, vagy korlátozott bevitelével járó zavarokat: ha keveset eszik, vagy nem érdekli az evés a gyermeket. Óvodás korban gyakran tapasztalható a szelektív evés jelensége, mely azt jelenti, hogy a gyermek kizárólag valamilyen érzékszervi tulajdonság szerint kiválasztott ételt hajlandó elfogadni. A szelektív evés során a gyermek nagyon szűk választékra korlátozza az általa elfogadott ételeket, és ez az állapot legalább két éve fennáll.
Diagnosztikus kritériumai:
- Beszűkült spektrumú táplálkozás (10-nél kevesebb fajta étel) legalább 2 évig
- Új ételek fogyasztásának megtagadása
- Nincs testképzavar, nincs túlzott foglalkozás a testsúllyal, alakkal
- Nem áll fenn félrenyeléstől, hányástól való félelem
- Az étel elkerülése nem magyarázható fizikális betegséggel
- A testsúly szerint lehet a gyermek sovány, normális alkatú vagy túlsúlyos
Az elfogadott ételek legtöbbször magas szénhidráttartalmúak (kekszek, kenyérfélék, tészták), ezért a szelektív evés általában normális testsúllyal jár. A gyermek szelektív evése a szülők (főleg az édesanya) számára nagyfokú stresszel járó kórkép. Több fiú érintett, mint leány. A szelektív evés igen gyakori az autizmus spektrum zavarban szenvedő gyermek körében. Kezelésében a kognitív és viselkedésterápiás módszer igen hatékony. Terápiás eredmény akkor várható, ha maga a gyermek is megfogalmazza a változtatás igényét. Bár az intervenció a gyermekkel történik, a terápia sikerét a szülő bevonása (pszichoedukáció, családi konzultáció vagy családterápia formájában) nagymértékben javítja.
Ételelutasítással járó emocionális zavar
Előfordulhat az is, hogy a gyermek valamilyen averzív élmény miatt elutasítja az étkezést. Az ételelutasítással járó érzelemzavar az anorexia nervosa és a gyermekkori érzelmi zavar között elhelyezkedő betegségcsoport. Elsődlegesen emocionális zavar melynek vezető tünete a táplálkozás megtagadása vagy az étel visszautasítása. Általában 8-12 éves korosztályt érint.
Tünetei:
- Az étel/étkezés elutasítása, súlycsökkenés
- A hangulatzavar különböző tünetei jelentkezhetnek, melyek nem merítik ki az elsődleges hangulatzavar diagnózisát
- Nincs testképzavar, nincs túlzott foglalkozás a testsúllyal, alakkal
- Nincs organikus károsodás, pszichózis, droghasználat vagy gyógyszermellékhatás miatt kialakuló étvágytalanság
- Gyakran nagyon rossz fizikai állapotban vannak, alacsony a súlyuk és szomatikusan jelentősen elmaradnak kortársaiktól.
Feltételezhető, hogy a testi jelekkel, nem-evéssel való kommunikációnak családi mintázata van. Társuló kórképként szorongás és depresszió megjelenhet, de az esetek túlnyomó többségében a kórkép izoláltan fordul elő. Sokat hiányoznak az iskolából, gátoltak a kortárskapcsolataikban. A betegek alapos szomatikus kivizsgálása fontos, hiszen ki kell zárni az étvágytalanság és a súlygyarapodás elmaradásának esetleges szomatikus okait.
Szenzoros étel averzió
A szenzoros étel averzió beszűkült spektrumú táplálkozást jelent.
Tünetei:
- Kevesebb, mint 10 fajta étel elfogadása, mely legalább egy évig fennáll
- Bizonyos ízű, állagú és/vagy illatú ételeket következetesen visszautasít
- Új ételek fogyasztásának/kipróbálásának megtagadása
- Nem fogyaszt az életkorának megfelelő ételrepertoárt
- Visszautasít bizonyos ízű, struktúrájú vagy szagú ételeket vagy pont kiválaszt valamilyen szempont szerint (pl. csak fehéret eszik)
- Különböző típusú ételek bevezetésekor jelentkezik (pl. bizonyos fajta tejet megiszik, de másikat nem, megeszi a sárgarépát, de a zöldbabot nem, stb.
- Probléma nélkül eszik, ha az általa kedvelt ételt kapja
- A gyermek lehet sovány, normál vagy túlsúlyos, de minőségileg hiánytáplálkozás alakulhat ki
A betegség következményei:
- fejletlen rágóizmok
- az étkezési normák kialakulása elmarad
- állandó feszültség szülő és gyermek között
A kórkép autizmusban, kényszerben gyakorta fordul elő.
Fóbiás típusú evészavar
Az étel elutasítása történhet fóbiás típusú evészavar következtében is. Ez a kórkép a normális evési magatartást követően alakul ki és az idő előrehaladtával jelentős súlycsökkenéssel járhat. Az evésfóbia lehet izolált vagy lehet generalizált szorongászavar része. Az extrém mértékű félelem kiterjedhet a félrenyelésre, a falat megakadására, a hányásra és a gyakori toaletthasználatra. A gyerekek szorongásukat azáltal oldják, hogy igyekeznek minél kevesebb ételt fogyasztani, vagy állag alapján szelektálni az ételeket (például csak folyékonyat esznek).
Két típusát különítik el:
- a poszttraumás típus akut kezdetű, a fóbia képezi a főtünetet
- a betegségelőny típus esetében egy korábbi – gasztrointesztinális tünettel bíró – betegség képez tudattalanul alapot a gyermek számára a környezet manipulálásához
Az evés erőltetése a családtagok részéről elmélyítheti a tüneteket azáltal, hogy fokozza a gyermek szorongását, aminek következtében gasztrointesztinális tünetek lépnek fel (émelygés, hányinger, hányás), melyek tovább súlyosbítják a gyermek félelmeit. A kezelés első lépése a gyermek fizikai állapotának felmérése, szükség esetén a belgyógyászati beavatkozások megkezdése. A pszichoterápia során a rendszerszemléletű megközelítés, a család bevonása nélkülözhetetlen. Játékterápia, kognitív viselkedésterápia, relaxációs technikák bevezetése lehet célravezető kezelés..
Falászavar (túlevéses zavar)
A falászavar ismétlődő falási epizódokkal járó, kontrollvesztés élményével kísért evészavar.
A falászavar jellemző tünetei:
- visszatérő falási epizódok: nagy mennyiségű étel fogyasztása jól körülírható időszak alatt
- az étkezés feletti kontroll elvesztése
- a falási epizód során a személy nem tudja abbahagyni az evést vagy kontrollálni, hogy mit és mennyit eszik
- egyedül eszik, mert zavarban van az elfogyasztott étel mennyisége miatt
- undorodik magától
- depressziós vagy erős bűntudatot érez a falásroham után
A falásrohamokhoz nem kapcsolódik helytelen kompenzációs viselkedés, mint a bulimia nervosa esetében. A falászavar az elhízás rizikótényezőnek tekinthető. A kórkép gyógyításában a családterápiának, a viselkedésterápián alapuló testsúlycsökkentő programoknak, a kognitív és viselkedésterápiának van szerepe.
Pervazív jellegű visszautasítással járó szindróma
A pervazív jellegű visszautasítással járó szindróma egy életveszélyes állapotot jelöl, melyben a létfenntartáshoz szükséges működések (az evés, az ivás, a mozgás, a beszéd, az önellátás) megtagadása jellemzi a gyermeket. Az aktivitás jelentős csökkenésével jár, a betegségbelátás hiánya, és határozott ellenállás jellemzi a kezeléssel szemben. Leggyakoribb 10-15 éves lányok körében, perfekcionizmus, magas elvárások, hiányos megküzdési stratégiák következtében jön létre.
Korlátozott evés
A korlátozott evés/étvágytalanság azt a kórképet jelöli, mikor a gyermek az életkorához képest keveset eszik, az elfogyasztott étel minősége megfelelő, csak a mennyisége kevés. Nem jár testképzavarral, nincs túlzott foglalkozás a súllyal vagy az alakkal. Elmaradt súly- és hossznövekedés jellemzi.
Ha étkezési zavarokról hallunk, leggyakrabban az anorexia és a bulimia jut az eszünkbe. Ezek valóban a legsúlyosabb kórképek, sokszor a környezet is későn veszi észre, annak ellenére, hogy látható jelei vannak. Vannak tipikusan gyermekkorban, és inkább serdülőkorban előforduló tünetek. manapság a külsővel való túlzott foglalatoskodás következtében egyre fiatalabb életkorban kerül előtérbe az étkezési zavar, különösen lányok esetében (de fiúknál is).
A gyermekkori bulimia nervosa tünetei:
- Gyakori falásrohamok
- Nagy mennyiségű, a normálisnál akár 4-szer több étel elfogyasztása egyszerre
- Szokatlan étel-kombinációk vagy nagy mennyiség egy fajta ételből
- Nagymértékű bűntudat a falásrohamot követően
- Önhánytatás, hashajtózás
- Túlzott foglalkozás a testsúllyal és a test alakjával
- Csak az általuk vélt külsőjük alapján ítélik meg saját magukat
- Testképzavar
- Nagyon kritikusak önmagukkal szemben
- Értéktelennek tartják saját magukat
- A súlyuk lehet alacsony, normál, vagy túlsúlyos
A gyermekkori anorexia nervosa tünetei:
- a megfelelő mennyiségnél kevesebb étel fogyasztása legalább egy hónapig
- az étel visszautasítása 3 éves kor előtt kezdődik
- nem jelzi, ha éhes, nem érdeklik az ételek, de aktívan explorálja és/vagy kerül interakcióba a gondozóval, szívesebben játszik, mint eszik
- az étel teljes mértékű visszautasítása egybeesik a gyarapodási zavarral, lelassult motorikus és/vagy beszédfejlődéssel
- a szülő-gyermek kapcsolat legfontosabb témái az autonómia, a függőség és a kontroll köré szerveződnek
- jelentős elmaradás a növekedésben
- nem traumás eseményt követően alakul ki
- nem más betegség következménye
A gyermek– és serdülőkori anorexia nervosa együttes tünetei:
- étel visszautasítása
- súlycsökkenés, vagy súlygyarapodás elmaradása
minimum 2 jellemző az alábbiakból:
- Testsúllyal való foglalatoskodás
- Az energiabevitellel való foglalatoskodás
- Torzult testkép
- Félelem az elhízástól
- Önhánytatás
- Fokozott testmozgás
- Purgálás, hashajtózás
Anorexia/bulimia figyelmeztető tünetei:
- Hirtelen súlyesés
- Székrekedés
- Bő ruhák viselése
- A kalória, zsírtartalom kényszeres ellenőrzése
- Kényszeres testedzés
- Izolációban eszik
- Étkezési rituálék
- Étel elrejtése
- Étel WC-be dobása
- Alacsony önértékelés
- Rossz közérzet
- Alvászavar
- Hangulatzavar
Viselkedésben:
- Apró darabokra vágja az ételt
- Nagyon lassan étkezik
- Túl sokat iszik
- Rejtegeti, felhalmozza az ételt
- Kalóriákat számol, állandóan méri a súlyát
- Másoknak főz
- Kalóriaszegény ételeket talál ki
- Nem eszik együtt a családdal
Hiperaktivitás:
- Tudatos testedzés
- Állandó mozgáskésztetés (futás, gyaloglás, bicikli, járkálás a szobában)
- Ülés helyett állnak, állás helyett sétálnak, séta helyett futnak
- Nem öröm a mozgás, hanem kényszeres jellegű
- Bűntudat, ha nem edzhet, mozoghat
- Ha többet eszik le kell mozognia
- Állandó nyugtalanság
- Alvászavar
Személyiségjegyek:
- Perfekcionizmus
- Kényszerek
- Teljesítmény orientáltság
- Introverzió
- Alacsony önértékelés
- „segítőkész mintagyerek”
- Túlkontrolláltság
- Érzelmek kerülése
- Betegség tagadása
- Rossz kortárs kapcsolatok
- Túlzott megfelelni vágyás
Általános testi tünetek:
- Fáradékonyság
- Szédülés
- Kollaptiform rosszullétek
- Evés után teltségérzés
- Hasi fájdalom, székrekedés
- Iskolai teljesítményromlás
- Jelentős hangulatingadozások
Kezelése
Az étkezési zavarok kezelésében eredményes lehet a szomatikus tünetek és szövődmények stabilizálásával együtt az intenzív pszichoterápia. Európai protokollok speciális evészavar centrumokat szorgalmaznak. Az anorexia nervosa kezelésében kulcskérdés a táplálkozási rehabilitáció, az elvárt súlygyarapodás mértéke átlagosan hetente 0,7 kg (napi 10 dkg). A családterápia, csoportterápia (testképzavarral foglalkozó művészetterápiás és táncterápiás csoport), és az egyéni kognitív viselkedésterápia is sikeres lehet az étkezi zavarok kezelésében. Anorexia esetén a terápia nem ér véget a célsúly elérésével, fontos a követés a tünetváltás és visszaesés szempontjából. A rosszabb prognózis mellett szól: a nagyon alacsony testsúly a betegség kezdetén, bulimiás tünetek fennállása, korábbi sikertelen kezelések, többéves kórlefolyás, kifejezett családi feszültségek. A legjobb prognózisú altípus:a rövid kórelőzménnyel járó restriktív forma (amennyiben az ételfelvétel korlátozása a vezető tünet).
A bulimia nervosa esetében sikeres a kognitív viselkedésterápia, hipnoterápia, pszichodinamikus terápia mellett a falási rohamok csökkentésére és a szorongás csökkentése érdekében antidepresszívumok. A tünetek jelentős csökkenése a kezelt betegek kétharmadában észlelhető, a teljes tünetmentesség ritka, gyakoribb, hogy egyes tünetek évekig fennállnak.
Ha a gyermekénél az anorexia, vagy bulimia gyanúja felmerül, azonnal forduljon orvoshoz, mert ez egy életveszélyes állapot, és orvosi segítséget igényel!